X-Men

Joystick, amellyel négy irányban mozoghatunk, egy gomb az ugráshoz, egy az alap támadáshoz, és egy a speciálishoz, ez azonban a karakter életerejéhez van kötve, méghozzá több féleképpen is: egyrészt minden speciális támadás mindjárt HÁROM életerő-pontba kerül, ám ha a karakternek már csak négy pontja maradt, nem használhatjuk.

A játszható karakterek mind az X-Men képregényekből jól ismert, ikonikus alakok: Küklopsz, Kolosszus, Rozsomák, Vihar, Árnyék és Káprázat, velük küzdhetünk meg a hasonlóan jól ismert szupergonoszokon keresztül egészen a főellenfél, Magneto-ig. Egyszóval, maga a játék egy sima, képregény tematikára épülő, a maga korában közepes játékélményt nyújtó, közepes sikereket bezsebelő termék volt. Jogosan felmerül a kérdés, mit keres akkor egy kvázi "best of" listán?

Nos, a lényeg ezúttal az eredeti hardver körül keresendő: volt belőle sima, két játékos változat, válaszható karakterek, "szabvány" bigbox arcade kabinet, unalmas. Négy játékos, széles kezelőpanellel, hmm....nade, hány ilyen volt? Tucatnyi. Nade HAT játékos? Ez már érdekes lehet. És hogy mennyire az? Ugorjunk vissza 92'be. Szélesvásznú megjelenítés maximum a moziban, esetleg valamilyen ultra professzionális munkához, de konzumer kategórában? Hát akkor hogy fér majd el 6 ember a kabinet előtt, mikor a maximum CRT monitor 26" körül alakult? Nosza, rakjunk egymás mellé kettő. Igenám, de ez akkoriban nem ment olyan egyszerűen, mint mostanság, amikor egymás mellé szórunk két keskenykávás LCD panelt, és pont.

A CRT monitorok, főleg az arcade változatok, amikben a képcső gyakorlatilag minden árnyékolás nélkül, pucéran, egy vaskeretbe volt szerelve, meglehetősen körülményes voltak egymás mellé helyezhetőek, még két hagyományos asztali monitor (vagy TV) is zavarta egymás képét, ha túl közel voltak egymáshoz. Továbbá, míg egy modern LCD panel esetén a keret pár milliméter, és még az az illesztés is zavaró, képzeljük el a korabeli CRT-ket, ahol eleve képcsőátlót adtak meg, amiből a látható képátló alsó hangon egy collal, nagyobb képcsövek esetén akár másfél-két collal is kisebb volt.

A Konami-nál pedig, japán cég lévén, igencsak maximalista népség dolgozott. És meg is oldották a dolgot, kicsit merítettek a szintén japán Tecmo korábbi megoldásából. Addig rendben van a képlet, hogy két monitor kell, és nem lehet őket egymás mellé tenni: így fogták, és az egyiket lerakták a kabinet aljába, ahonnan a kép egy tükörre vetült, és ezt hozták össze, a képcsövek torzítását leszámítva, egy szinte illesztésmentes, szélesvásznú képpé. Csak egy percre gondoljuk át ennek a technikai megvalósítását: oké, egy Terminator 2-nél simán fogták, pár sor kód árán megtükrözték a képet, amit valódi tükör visszafordít a játékos felé. Nade, egy FÉLKÉPET lekódolni tükrözve, egy felet meg simán, majd ezt hardveresen két monitorral, tükörrel összehozni, megbízhatóan, sorozatgyártásban, 5 földrészre szétszórva, százszámra? Na ezért mondják, hogy régen minden "jobb" volt.

X-Men

Fejlesztő: Konami
Kiadás éve: 1992 február 12.
Típus: beat'em up
CPU: Motorola 68000 16Mhz+Z80 8Mhz
Felbontás:288x224,2048 szín