Street Fighter 2

A Street Fighter-sztorihoz meglehetősen nagy levegőt kell venni, több okból is: egyrészt maga a játék önmagában is műfajteremtőnek számított, de emellett hatalmas lökést adott nemcsak a játéktermi gépek iparágának, hanem az otthoni videojátékoknak is. Ehhez azonban előbb kellett egy jószerivel ismeretlen első rész.

1987-ben, még a CP System előtti időkben jött ki a Street Fighter, kiemelkedő sikerek nélkül. A hardver csak kevéssé tért el a későbbi Capcom illetve más gyártók jórész Motorola 68000 alapú gépeitől: 8MHz-es 68000 CPU, audióoldalról két Z80-assal megtámogatva egy Yamaha YM2151et, mindez pedig 384x224 felbontás és 1024 színnel (4096 színű palettából).

De volt benne valami, amit később MINDEN verekedős játék megörökölt, vagy változatlan, vagy legfeljebb kissé butított formában: ez pedig a 2x6 gombos kezelőszerv. 87'et írunk, a legtöbb játék, de még maga a JAMMA szabvány is eleve 3 gombot támogatott, de bőven akadt amelyik csak egyetlen egyet használt. Itt pedig mindjárt volt 3-3 féle ütés, rúgás, blokk, ugrás, lebukás, és az ezekhez kapcsolódó támadások illetve kombók.

Ráadásul, a Deluxe változatban nem gombok voltak, hanem analóg, nyomásérzékeny gumi "padok", amik a lenyomás erősségétől változóan adták a gyors, a közepes és az erős ütést vagy rúgást. Igaz, szoftveroldalról már korántsem volt ilyen erős az első rész: választható karakter nem volt, az egyes játékos Ryu-t, a kettes pedig Ken-t irányíthatta, de az eltérés csak grafikai volt, minden más téren megegyezett a két karakter. Nem úgy a második résznél.

A második rész 4 évvel később érkezett, nem különösebben eltérő hardveren: a CPU 2MHz-et erősödött, a hang marad ugyanaz, igaz a későbbi, CP2 változatokon megjelent a QSound analóg, erősítetlen kimenete a vezérlőpanelen, eltűnt viszont az első rész Deluxe változatának analóg vezérlője, csak a 2x6 gombos kezelőszerv maradt. De a szoftver....már az alap World Warrior változatban is 8 választható karakter volt, mind eltérő tulajdonságokkal, külsővel, harcmodorral, 92'ben a Champion's Edition pedig elérhetővé tette az eddig csak a gép számára irányítható, négy főellenfelet is a játékosok számára.

Ennek hatására a piacot lavinaszerűen öntötték el a bootleg rom-kitek, amelyekkel CE-t lehetett faragni a már meglévő WW változatokból, így a Capcom-nak is lépni kellett: első körben még 92' decemberében kiadták a Hyper Fighting verziót, gyorsabb játékmenettel és új kombókkal, majd 93' szeptemberében, immáron az új, némileg erősebb, QSound képes, és még izmosabb szoftvervédelemmel ellátott CP2 rendszeren megjelent a New Challengers, további négy új karakterrel. 94'ben még kijött egy utolsó ráncfelvarrás, Super Street Fighter 2 Turbo-néven, egy új karakterrel és további kombókkal, majd 15 éves jubileumra kiadott Playstation2 változatot már 2003-ban utoljára még belefaragták a CP2 rendszerbe, ez lett a Hyper Street Fighet 2, így összesen 6x sikerült eladni jószerivel ugyanazt a játékot több mint 10 éven keresztül.

Természetesen, az újabb és újabb verziókat a szoftverkalózkodással szemben elsődlegesen a vásárlói igények teremtették: 94'ben 25 millió ember játszott Street Fighter gépeken csak az Egyesült Államokban, 95're pedig az addig megjelent verziók összesen 2.3 milliárd dollárt hoztak a konyhára (ez mai értéken több, mint 4 milliárd dollár),összesen több mint 200.000 eladott árkád kabinet mellett. De nem volt ez másképp a konzolpiacon sem: a Super Nintendo-t sokáig kifejezetten a Street Fighter miatt vették, és a mai napig tartja a rekordot mint adott platformra legnagyobb darabszámban eladott játék, 6.3 millió darabbal. Az többi platformmal együtt egyébkén a Capcom összesen 14 millió darabot értékesített, ez egészen 2013-ig nem tudták megugrani.


Maga a fejlesztés nem volt ugyan zökkenőmentes, jó két éven át dolgozott rajta mai szemmel nevetséges, 35-40 ember, közben magának a CP1 rendszernek a tulajdonságait is sikerült mindinkább kiaknázni: a grafika például sokat profitált abból, hogy egyes karakterek más-más mennyiségű memóriát foglaltak: Ryu "belefért" 8Mbit-be, míg Zangief azért elkérte a mai szemmel megmosolyogtató 12Mbit-et, így egy nagyobb grafikai igényű karakter egy "butább" háttér előtt is ugyanolyan fürgén mozgatható maradt, mint egy kisebb egy részletesebben kidolgozott háttér előtt. Magát a verekedős játékok egyik legnagyobb újítását, a kombókat teljesen véletlenül fedezték fel: az egyik bónuszpályán, ahol egy Lexus-t kell szétverni, az egyik teszter észrevette, hogy az ütés animációja alatt a program "bevesz" további ütéseket indító parancsokat is.

A bug annyira ritkán jött elő, hogy még a videofelvételen is alig volt észrevehető, így egyszerűen bennehagyták a programban, az csak később derült ki, hogy az ütés-az-ütésben felszökhet akár 4-8-ig is. A regionális eltérések abból fakadtak, hogy az eredeti japán változatban M.Bison nem az egyenruhás diktátort takarja, hanem Balrog-ot, aki egy fekete boxoló. Az M.Bison pedig túlságosan hasonlított a Mike Tyson névre, ez pedig együtt a karakter kinézetével együtt a jogászok szerint már szolgálhatott volna egy per alapjául, így a két nevet a nemzetközi változatnál egyszerűen megcserélték. Azt, hogy miért nem cserélték meg simán két karakter nevét, ahelyett, hogy összesen hármat cseréltek volna meg, csak a jóisten tudja, mert M.Bison eredetileg nem Balrog volt, hanem Vega.


Street Fighter 2

Fejlesztő: Capcom
Kiadás éve: 1991.
Típus: verekedős
CPU: Capcom CP1/CP2 Motorola 68000 10MHz
Felbontás:384x224, 4096 szín (65556 színű paletta)

 

 

 

2017. június 05

© retrogamer.hu 2022. All rights reserved. Powered by automataberles.hu


TotalStudio