Emulálhatatlanok I. rész

Valljuk be: retró ide vagy oda, az, hogy manapság egyáltalán szó van árkád videójátékokról, az nem kis részben köszönhető az emulátoroknak. Beszéltünk korábban meglehetősen negatívan, és valljuk be, joggal, a levitézlett gépek felélesztésének, vagy épp életben tartásának hátulütőiről, illetve arról, miért nem való ez mindenkinek.

Vagy leginkább, a normalitás innenső oldalán, senkinek. Persze, írtunk már jópár olyan játékról is, amiket erős kompromisszumokkal, vagy csak relative erős hardverrel lehet emulálni (nem, a Pi3 sem az), vagy speciális hardveres követelményeik miatt (analóg joystick, kormány, stb) legalábbis komoly kiszolgálóparkkal lehet megoldani ("belülős" szimulátorok). Úgyhogy az Ars Technika jóvoltából, álljon itt Kyle Orland top 11-es listája azokról, amikbe mindezidáig mindenkinek beletörött a bicskája emulátorfronton:

1 - Computer Space:

Az első természetesen legyen az első. Igen, hónapokkal előzte meg a Pong-ot, 1971-ben. Emulálhatatlanságának (de szép szó) oka pedig igen "egyszerű". Nincs MIT emulálni. Mert nincs benne processzor. Az egész játék ugyanis diszkrét elemeket tartalmazó kártyákból áll, ráadásul annyiból, amennyire még a DICE (Discrate Integrated Circuit Emulator) csapata is nemet mondott, egyelőre sikerrel "csak" a hasonló Pong-on vagy Breakout-on rágták át magukat. És akkor még hol van az Indy 800, ahol játékosonként van egy szett szendvicspanel...
Egész véletlenül szerencsére pont van egy eladó (érdemes lementeni a linket az utókornak) itt:
http://www.ebay.com/itm/262786887608?item=262786887608&rmvSB=true

Ha pedig valaki nem akar leszurkolni érte 4850 dollárt (plusz szállítás, ne is részletezzük, mennyi lenne az egy darabból álló, üvegszálas műanyagból készült kabinet szállítási költsége,plusz biztosítás,pulsz vám, plusz ÁFA), akkor vagy valamelyik nulláról újraírt remake-et javasolnánk, vagy a szintén veterán, 1977-es Spacewar-t, amivel már elbír a legtöbb emulátor is.

2 - Crazy Otto:

Mivel is folytathatnánk mással, ha nem egy jó kis pereskedéssel. A GCC (General Computer Corporation, alighanem a világ legfantáziátlanabb nevű gyártója) készített egy konverziós csomagot az eredeti Pac-Man-hez, jópár úgy pályával, nehezebb fokozatokkal, és egy új Pac-Man dizájnnal, aminek (vagy akinek), LÁBAKAT adtak. A kiadás pillanatában már gyakorlatilag pereskedtek az Atari-val,de a GCC nem adta fel, pereskedés ide vagy oda, bekopogtattak az egésszel a Midway-hez, akiknek annyira megtetszett a koncepció, hogy a zsebükbe nyúltak, megvették a szükséges jogokat, így született meg a Ms Pac-Man. És habár számos tesztpéldány piacra került, rom-dump érzelmi okokból mind a mai napig nem készült, jóllehet a GCC még 2010-ben is ígérgette,hogy szabadon elérhető teszik az eredeti programot.

3 - Cutey Fatty:

Népnevelő, egészséges életmódra buzdító játékok? Pfuj! Ráadásul 2002-ben, a koreai Wecom-tól? Bezzeg ha most adnák ki, biztos tarolna, amit természetesen nem tesznek, különben nem lenne itt a listán. Pedig a történet megkapó: Cuki Dagi egy 100 kilós kislány, aki szupermodell akar lenni. Ráadásul nem úgy, ahogy a valóságban, nem kell megijedni: hánytatás, hashajtó és narancslébe áztatott vattalabdacsok helyett a kedvenc kajáinkkal kell szó szerint megküzdenünk, és míg aprítjuk a hamburgereket, csokis sütiket és jégkrémeket, bónusz pont jár a zöldségért és a gyümölcsért. A titkos pálya pedig nem máshova, mint az edzőterembe visz. Hogy ezzek kinek mi baja volt, rejtély, mindenesetre a játék nemhogy az emulátorokig, de még koreából sem jutott ki.

4 - Marble Madness 2 - Marble Man:

Az 1984-es Marble Madness egyedülálló volt a maga nemében. Trackball irányítás, izometrikus 3D, számos más platformra készült port. Érthetetlen, hogy sikerült a folytatással a saját súlya alatt rogyadozó Atari-nak 91'ig szarakodni a folytatással. Mire pedig kijött, hiába az új pályák, akadályok, vagy a háromjátékos mód, a folytatás nem tudta felvenni sem grafikailag, sem játéktechikailag a versenyt a Street Fighter-el és társaival. Így néhány demo példány után az egész projekt ment a kukába, és hallgatva az új idők szavára, a Guardians of the Hood-ba ölték minden erőforrásukat, az pedig szépen beleverte az utolsó szögeket is az Atari koporsójába. Az MM2 pedig annyira ritka maradt, hogy a több mint 7000 taggal büszkélkedő Video Arcade Preservation Society tagjai közül sincs senkinek sem, és ha fel is bukkan 1-1 nagy ritkán egy kiállításon, rom dump-ra még sosem nyílt lehetőség.

5 +6 - Exciting Sonic Patrol Car és a Segasonic Cosmo Fighter Galaxy Patrol:

Oké, te is a 90'es években voltál gyerek. Ha volt Sega, volt Sonic, nincs mese. De hacsak nem japánban gyerekeskedtél, két cím tutira kimaradt. Már eleve az ötlet érthetetlen: ültessük be a világ leggyorsabb punk sündisznóját egy rendőrautóba, húzzunk rendőrsapkát a tüskéire, és eresszük szabadon a zsúfolt japán utcákon....A testvérjáték pedig még erre is rátesz egy lapáttal, illetve, űrhajóval. Mentség egyedül az lehetett a létezésükre, hogy a Sega e két remeke más korcsoportot célzott meg, mint általában a videojátékok: álló kabinet helyett mindkettő a korát messze megelőző interaktív kiddy ride, glitteres autó illetve rakétaformájú üvegszálas műanyag köntösben, ami nem rest Sonic ámokfutásának (vezetésének, űrrepülésének) megfelelően előre-hátra hánykolódni. Na ez az a játék, amit nem azért nem kár emulálni, mert annyira rossz, hanem mert úgysem adná vissza az élményt.


Folytatása következik...

 

 

2017. január 22

© retrogamer.hu 2024. All rights reserved. Powered by automataberles.hu


TotalStudio