The Punisher

Ráadásul egyszerűbb is, mint az elődjei, a kooperatív módban játszható karakter, a Megtorló és Nick Fury is csak grafikában tér el, erő, gyorsaság, támadások terén megegyeznek. És mégis: a játék azonnali siker volt, 10/10 pontot érve el a tesztekben.

Hiába az azonos grafika, játékok képregényátirat mivolta, a Cadillacs & Dinosaurs a sikátorban sem volt, jóllehet, alapvetően az is sikeresnek volt tekinthető. A sikereket egyedül a konzolátiratok lényegesen gyengébb grafikai és hangminősége tudta csak beárnyékolni, a Sega Genesis változatot a sárga földig hordták le több helyen, a tervezett Playstation változat pedig sosem készült el. A gyengébb grafika mellette a Genesis hardvere nem bírkozótt meg a rombolható tárgyakkal és hátterekkel sem, illetve, a már akkoriban tomboló amerikai polkorrektség miatt még Nick Fury szivarjától is meg kellett válni, ekkor nálunk még alap volt a Marlboro cowboy úton-útfélen, és az ember ott gyújtott rá, ahol nem szégyellte.

Az arcade vátozat,amelett, hogy készült hozzá saját grafikás, 25" Wells-Gardner monitoros kabinet a Mortal Kombat, WWF vagy Killer Instict méreteiben, került több helyen a Capcom "Big Blue" QSound kabinetjeibe is: ezeknél a hang nem a JAMMA csatlakozón keresztül, a panel saját erősítője által meghajtott hangszórókon szólt, hanem a vonalkimenetre kötött, külön erősítővel meghajtott, jókora, kétutas hangszórókon.

Ezekben a kabinetekben, köszönhetően az említett paraméterek mellett annak, hogy a hangszórók nem lefelé néztek, hanem egyenesen a játékos irányába, illetve, egymástól jóval távolabb is helyezkedtek el. A QSound virtuális térhangzása ezeken a kabineteken aztán igazán kimutatta a foga fehérjét. És persze ne felejtsük el, 1993-at írunk, híre-hamva nem volt még a házimozi rendszereknek, a PC-kben csak jó esetben volt egyáltalán bármilyen hangkártya.

Maga a játék a korra jellemző, oldalra haladó beat'em up stílust követi, a szokásos megkötésekkel: a haladási irány mindig balról jobbra, a visszafelé haladás lehetősége nélkül: ha valamit elfelejtettünk kinyitni, szétverni, felvenni, az elvész. A felvehetőek a bónuszpontokat jelentő ékszer, készpénz illetve az életerőt visszatöltő pizza, grillcsirke vagy salátástál mellett számos közelharcban használható fegyver vagy szerszám, a kalapácstól kezdve a szamurájkardig, illetve, hűen a Megtorló stílusához, nem maradhat el a jó öreg Colt M1911 pisztoly, az Ingram MAC-10 géppisztoly vagy az M-16 gépkarabély, illetve kézigránát sem. Ezek elvehetőek az ellenféltől, de találhatjuk a pályán szerteszét heverő ládákban is. A baseball ütők, botok már néhány ütés után széttörnek, utána a csonkot az ellenfélhez vághatjuk, a fegyverek pedig szintén korlátozott lőszermennyiséggel fellelhetőek.

A sztori egy illegális kaszinóban indul, már az elején felkaphatunk és az ellenfélhez vághatunk egy arcade kabinetet, majd a képregényből ismert Chester Sully nyomába eredünk a Microchip furgonjával, illetve annak az elején csimpaszkodva. A pályák egyre és egyre változatosabbak, a buszos verekedéstől kezdve a csatornákon, nyaralókon, és alagutakon át egészen magának a Vezérnek a toronyházáig, aki egyben a főellenfél is. A végefőcímből pedig megtudhatjuk,hogy a felrobbantott felhőkarcoló romjai között tucatszám heverő maffiózók hullái között nem találták meg a Vezért, bár az sosem derült ki, hogy ez az utalás egy szokásos, képregényes cliffhanger e, vagy egy soha el nem készült folytatásra utalt. Mindenestre, a Megtorló tovább élt, él, modern konzolos átiratok, jubileumi kiadások és remake-ek formájában.

The Punisher (képgaléria elérhető itt)

Fejlesztő: Capcom
Kiadás éve: 1993 április 22.
Típus: beat'em up
CPU: Capcom CPS-1 (Motorola 68000 12Mhz, QSound audió
Felbontás:384x224, 4096 szín