Commando

Hasonlóan a Cabal-hoz, később ez a fajta megoldás is stílusteremtőnek bizonyult, számos különböző platformra készültek belőle klónok és átiratok, egészen az Xbox 360/Playstation 3 konzolokig bezárólag.

A játékban magában a főhős, Super Joe(Joseph Gibson) bőrébe bújhatunk, bár nincs néven nevezve, ez okoz(hat)ta később a Bionic Commando-val történő összemosást. Miután landoltunk a tengerparton, ellenséges katonák egész armadájával kell megküzdenünk, amelyben "segítség" a géppisztoly (örök lőszerrel), illetve a korlátozott darabszámban rendelkezésre álló kézigránátok, amelyekkel épületeket, ligetekben álló fákat is felrobbanthatunk, vagy az ellenség közé hajítva tömegmészárolhank, illetve a sziklák közé dobva egész lavinákat indíthatunk el. Míg az irányítás és ez által a géppisztolysorozatok 8 irányban történnek, gránátot Joe mindig egyenesen előre hajít, függetlenül attól, merre állunk. Mag a 8 irányú joystick is megér pár szó: sok játék kiemelten feltünteti, illetve több kvázi "megköveteli", jóllehet a VALÓDI 8 irányú, tehát 8 dedikált microkapcsolós joystick egyáltalán nem jellemző, sem főbb,egymással nagyrészt átjárható arcade szabványok (JAMMA, CAPCOM, stb) nem támogatják.

Ha jobban végiggonduljuk, különösebb értelme sincsen, lévén az átlós haladáshoz a megfelelő irányba húzott joystick eleve két microkapcsolót zár, legfeljebb azoknál a gépeknél lehetett értelme, amelyek EGYSZERRE, azaz egyidőben lenyomott gombokat nem tudtak vagy akartak akár szoftveresen, akár hardveresen kezelni. Visszatérve a Commando-ra, a gyári kabinet is négy irányú, négy microkapcsolós joystick-ekkel volt felszerelve, így ha ez már 88-ban nem jelenett technikai problémát, sőt, egyszerre haladhatunk valamely irányba, egyenesen vagy átlósan, lőhetünk ÉS gránátot dobhatunk, tehát gyakorlatilag előállhat olyan helyzet, amikor kapcsoló zár, gyakorlatilag nem igazán lehetett a dedikált 8 gombos joystick-eknek létjogosultsága.

A pályák végén nincs a más játékok esetében megszokott főellenfél, helyette a folyamatos előrejutás megáll, és egy erődített helyről, lövészárokból vagy kapuk mögül kirontó, nagyszámú ellenséggel szemben kell helyt állnunk. Érdekesség, hogy ezeket egy, az első pillanatban gyáván megfutamodó tiszt vezényli ki, akit viszont le is lőhetünk némi bónusz reményében. Egyéb bónuszlehetőség a pályákon a barakkokban fogva tartott vagy az ellenség által ide-oda szállított rabokért járó pont, illetve a felvehető nehézgéppuska, illetve a NES portokban a géppisztolyhoz hasonló végtelen gránát és a távcső, amely felfedi a pályán lévő, elrejtett tárgyakat.

Az otthoni gépekre szánt verziók sokban nem térnek el az árkád változatol, különbséget sokszor csak a nem is korlátozott, sokkal inkább más hardveres vagy szoftveres képességekből eredő, esetenként szebb vagy csúnyább grafika illetve zene jelentett. Itt érdemes megemlíteni a C64 verziót, amely ezt egyszerre jelentette: a negyed akkora órajelen ketyegő processzorhoz kellett igazítani a grafikát, de hang terén SID audioprocesszor kenterbe verte a korabeli CAPCOM lehetőségeit, a zenét pedig nem más, mint a legendás Rob Hubbard írta (szerencsére neki semmi köze a szcientológiához). Hubbard a szokásos lazaságával kezelte a munkát: egyszer meghallgatta a program eredeti zenéjét, majd aznap éjjel nekiült, és reggel 8-ra már a cégnél minden C64-en ez szólt, 10kor pedig már a kitöltött csekkel a zsebében zötyögött hazafelé a vonaton.

Commando

Fejlesztő: Capcom
Kiadás éve: 1985 május
Típus: lövöldözős
CPU: Z80 4Mhz
Felbontás:224x256, 256 szín