Asteroids

A játék népszerűségében megelőzte a Space Invaders-t, és az Atari minden idők legnagyobb eladási darabszáma mellett 150 millió dollárt is bezsebelt, az üzemeltetők pedig további 500 millió dollárt kerestek meg, ne felejtsük, 1979et írunk. Akkora igény volt az Asteroidsra, hogy a kabinetet gyártó részleg nem tudott minden megrendelést kielégíteni,  így sokszor egész egyszerűen a párhuzamosan gyártott Lunar Lander-t is szállították Asteroids vezérlőpanellel, az üzemeltetők pedig nem győzték nagyobb érmetároló dobozokkal felszerelni a  gépeiket. A játék irányításában a joystick csak iránymeghatározásra szolgál, helyváltoztatáshoz külön gombbal kell kapcsolni a hajtóművet, a hajó azonban a lendületénél fogva a hajtómű kikapcsolása után is halad, hacsak nem változtatunk irányt és nem fékezünk. Alkalmanként akár hiperűrugrást is végrehajthatunk, ebben a hajó a képernyő egy véletlenszerűen kiválasztott pontjára kerül, kockáztatva ezáltal egy esetleges ütközést. Minden pálya elején több, nagyobb aszteroidát kell szétlőnünk, egyre kisebb darabokra. A kisebb darabok azonban gyorsabban is mozognak, de a kilövésükért is több pont jár. Amelyik darab kisodródik a képernyő szélére, az, akárcsak a Pac-Man átjárói esetén, átkerülnek a kép túlsó oldalára. Eközben időről időre két idegen űrhajó is felbukkan, egy nagyobb, kevésbé pontos, véletlenszerűen tüzelő,  és egy kisebb, amely egyenesen a játékos hajóját veszi célba. 40 ezer pontos rekord elérésekor már csak a kisebbik idegen hajó jelenik meg, és minden egyes pálya után egyre pontosabban is céloz. Egy pálya akkor számít teljesítettnek, ha minden aszteroidát és ellenséges űrhajót kilőttünk. Ebben segítségünkre lehetne a lopakodó technika:  meghagyunk 1-2 nagyobb aszteroidát a képernyőn, elrejtőzünk mögöttük, és csak az ellenséges űrhajókra megyünk, amelyek csak egyenes vonalban tudnak lőni, mi viszont a képernyő oldalán "kilőve" eltalálhatjuk a másik oldalról. Ezt a technikát azonban az üzemeltetők nyomására már az egészen korai ROM verzióknál kiküszöbölték, mivel a játékot a végtelenségig lehetett játszani egyetlen érmével, sőt, 50-100 "élet" begyűjtése után lassulni, 250 fölött pedig hajlamos volt le is fagyni az eredeti szoftver, mivel a program nem korlátozta a begyűjthető "életek" számát.

A játékot rengeteg platformra írták át, és számos folytatást ért meg, legutoljára 2007-ben készült belőle friss verzió, HD grafikával, valósághű űrháttérrel.

A 15 éves Scott Safran 1982es 41.336.440 pontos rekordját először 2010-ben sikerült megdönteni, John McAllister 41.338.740 pontot ért el, amelyet szintén rekord 58 órás videostream-en lehetet megnézni. Safran-t egyébként 1998ban ki is akarta tüntetni a Twin Galaxies, négy évig kutatták a nyomát, de Scott 1989-ben belehalt egy 6 emeletnyi zuhanásba, miközben a macskáját próbálta lecsalogatni az erkélyről.

Asteroids:         

Fejlesztő: Atari
Kiadás éve: 1979
Típus: shooter
CPU: MOS 6502 1MHz
Felbontás: vektoros, egy szín